Továbbra is hiányzott Destiny Slocum a keretből, így ugyanaz a 11 játékost nevezte Cziczás László a bronzmérkőzésre, mint előző nap a DVTK elleni elődöntőn.

Vasas Akadémia–SERCO UNI Győr 54–79 (17–21, 19–25, 7–22, 11–11)

Győr, női Magyar Kupa, bronzmérkőzés, 500 néző. V.: Goda, Györffy, Rózsavölgyi.

Vasas Akadémia: Taylor 11/3, Allen 3, Tóth O. 5, JÁHNI 7/3, BUDÁCSIK 9. Cs.: Szerencsés, Salamon 2, Madár E. 5, Madár K. 4, Boros 6/3, Gelei 1, Kádár 1. Edző: Milos Pavlovic.

SERCO UNI Győr: Ruff-Nagy D. 8/6, Bach 11/6, CARLETON 11/6, Gyöngyösi 2, ANIGWE 10. Cs.: Goree 8, TÖRÖK Á. 15/9, DUBEI 5, DOMBAI 9/3, Hegedűs, Molnár L. Edző: Cziczás László.

A meccs statisztikája ide kattintva érhető el.

Bach kosara nyitotta meg a csalódott csapatok mérkőzését, de 4–0 után a Vasas szerzett zsinórban hat pontot. Anigwe közelijével lett megint egál (6–6). A folytatásban is kiegyenlített volt a játék, egyik fél sem tudott nagyobb előnyt kiharcolni magának. A 6. perc végén 11–11 volt az állás, de Dubei és Carleton kosara után nagynak mondható volt a különbség (11–15). A negyed hajrájában nem változott a helyzet 21–17-re vezettünk.

A második tíz perc két Vasas-kosárral kezdődött. Két perc elteltével Bach triplából volt eredményes (21–24). Időt kért Milos Pavlovic, ami után Anigwe volt eredményes. A negyed közepén Carleton triplája esett be – láthatóan kicsit megkönnyebbült a játékos, mert a hétvégén eddig nem nagyon ment neki a hárompontosok dobása – ezzel 31–25-re vezettünk, erre pakolt rá még Goree két duplát (25–35). Újra időt kért a Vasas edzője. Állandósult a tíz pont a két csapat között. Egy triplával és duplával felezte a különbséget a Vasas (36–41). Időt is kért Cziczás László. A félidő legvégére visszaállítottuk a 10 pontos különbséget (36–46).

Majdnem két percet kellett várni az első kosárra a második félidőben, Dombai szerezte. Ez sem indította be a kosáresőt, újabb egy percet kellett várni a következő találatra, Ruff-Nagy hármasa után már 51–36 volt a javunkra. Percenkét jöttek a kosaraink, ismét Dombai talált be, ami után nem sokkal a Vasas is elmozdult a félidei 36 pontjáról (38–53). Jól kézben tartottuk a mérkőzést, a negyed hajrája 56–40-es vezetésünkről kezdődött. Ruff-Nagy triplája után egy pontra voltunk a húszpontos differenciától, amit Török hármasával át is léptünk (40–62). A zárófelvonás előtt ez a különbség még nőtt egy kicsit (43–68).

A Vasas egy hármassal nyitotta az utolsó tíz percet, mely két percig az egyetlen kosár volt a negyedben. Bő három perc után Török is betalált, így már 70 pontnál jártunk (48–70). A lényegi kérdések igazából addigra eldőltek, a hátralévő percekben már látszott, hogy mindkét együttes le akarja zárni a hétvégét, mely a szempontunkból felemásra sikeredett. Nyilván a cél a döntő volt, ez nem jött össze, de legalább éremmel zárta a csapat a Magyar Kupát. Utoljára 2018-ban szereztünk érmet a sorozatban, az is bronz volt.

Cziczás László: – Annak örülök, hogy sikerült egyet előrelépnünk a tavalyi évhez képest, de itthon persze szerettünk volna többet is kihozni ebből. Ha már így alakult, azért a bronz megszerzése fontos volt. Ez némi megnyugvást azért ad a csapatnak. Még egy meccs van a bajnoki alapszakaszból, mely már csak presztízsből fontos. Azon dolgozunk tovább, hogy a rájátszásban sikerrel vegyük először a negyeddöntőt.

Török Ágnes: – Felemásak az érzéseim, mert döntőt szerettünk volna játszani, végül a bronzéremre marad lehetőség. Ezt sikerült megszerezni, ami miatt büszke vagyok a csapatra, mert fel tudtunk állni az elődöntős vereségből. Annak is örülök, hogy egy átok megtört, és ennyi év után ismét érmet tudtunk szerezni a Magyar Kupában.

Fotó: Nagy Gábor